Miért Erőss a mi fiunk?
Éppen a beiratkozás napjaiban gondolkoztunk el azon a férjemmel, hogy milyen érveket sorakoztattunk fel egy évvel ezelőtt az iskola alapításakor. Hamar jött a döntés, hogy a gyerekünk is iskolát váltson. Közösen jutottunk erre az álláspontra, de valójában nem is volt ez kérdés. Az akkori körülmények még elég képlékenyek voltak. Nem tudtuk, hogy kik fogják tanítani Balázst, milyen lesz az osztályközösség, a tanítás mivoltáról is csak egy halvány képet kaptunk. Nem voltak tapasztalt szülők, akiktől megkérdezhettük volna, hogy: „Mondd már, mégis milyen az az iskola? Elégedettek vagytok?” De egy dologban biztosak voltunk, hogy akárhogy is alakul, biztosan jó kezekben vagyunk, minden szempontból a legnagyobb színvonalra törekednek és fontos az összetartás. Legkellemesebb emlékeink egyike, mikor a könyvosztás napján családostól (a három gyerekkel) mentünk a könyvekért, és olyan érzés volt, mintha egy családi nap kellős közepébe cseppentünk volna. Óvodás és iskolás korú gyerekek játszottak a szépen felújított udvaron, szülők beszélgettek elképzeléseikről és nyári élményeikről, és a gyerekek nem akartak hazajönni. A könyvosztás eddigi tapasztalataim szerint nem így történt a korábbi években. Az „ismét kezdődik az iskola” hangulat merőben más volt. Itt a gyerekek VÁRTÁK az iskolakezdést. Öröm volt nézni azt az összetartást, amit a szülők produkáltak, feláldozva az idejüket és szívesen jöttek segíteni – mindenki abban, amihez a legjobban értett. A programok sokszínűsége is ezen a színvonalon haladt tovább. A szülők és pedagógusok örömmel készülődtek a farsangra és már tervezgetik a hamarosan megrendezésre kerülő családi napot. A gyerekeknek olyan ez az iskola, mintha második otthonuk lenne. Külön említésre méltó, hogy a mozgásra is milyen sok hangsúlyt fektetnek. A téli korcsolyázás szerintünk nem csupán az Erőss gyerekeknek, de a városnak is üde színfoltja volt. A jég elolvadtával pedig vehették fel görkorcsolyáikat és gurulhattak az iskola udvarán. Élvezik a változatosságot, a lehetőségeket. A szívünket melengette a tudat, hogy az itteni Pedagógusok munkaidőn kívül, hétvégén (!) és önszántukból teával és kenyérrel felpakolva jönnek a korcsolyapálya mellé a gyerekeket és felnőtteket kínálni. Akkor jött a döbbenet, hogy az iskola számukra nem csak a munkát jelenti, hanem mindezt szívből teszik. Örülünk, hogy a tanulmányi színvonal mellé sokszínű szabadidős tevékenységeket is beiktatnak. Szeretünk idejárni, és eljött az az idő, amikor vasárnap este nyoma sincs a levertségnek, hogy másnap kezdődik az iskola.
Lőrincz Natália és Kovács Attila
Az elmúlt évben, az iskola megalakulásának évében kisfiam első osztályos tanuló volt, 31 fős osztályban. A hit-és erkölcstan alapjaival már Pelláné Ábrám Anikó segítségével ismerkedtek és nap mint nap tapasztalhattuk, hogy milyen érdeklődődéssel, odaadással figyelték Anikó kedves szavait, tanításait. Így amikor értesültünk arról, hogy a református iskola indul, elsők között adtuk le a szándéknyilatkozatunkat, megerősítve, hogy mi ehhez a közösséghez szeretnénk tartozni.
Az iskola megalakulása körül sajnos nagyon sok igaztalan, rosszindulatú információ jelent meg, félrevezetve szülőket, nevelőket, de mi hittünk abban, hogy ennek az iskolának léte van és arra az értékrendre, melyet ez az intézmény képvisel, szükség van.
Egy percig sem bizonytalanodtunk el, hogy a kisfiunkat ebbe az iskolába kell átíratni. Amikor megtudtuk, hogy a két legkedvesebb tanító nénijük is vállalta a feladatot, csak megerősítette bennünk, jól döntöttünk.
Az elmúlt egy év bizonyította, hogy itt ebben az iskolában valóban legfontosabb a gyermek, az ő testi, lelki fejlődése. A szépen átalakított tantermek, udvari játékok, nyelvi labor biztosítják a tárgyi feltételeket, a kedves, odaadó tanító nénik pedig a lelki, szellemi értékeket közvetítik számukra. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen egy 13 fős osztályban tanulhat a gyermekünk, ahol a tanító nénik kiemelt figyelmet fordítanak az egyéni képességükre, fejlődésükre.
Az iskola sok közös programot szervez, ahol a szülők is aktívan részt vehetnek az iskola életében. Az iskola fenntartója és a pedagógusai is különösen fontosnak tartják, hogy egy nagy család alakuljon ki és együtt tegyük szebbé, jobbá, értékesebbé ezt a közösséget.
Büszke vagyok arra, hogy ehhez az iskolához tartozunk és hiszem, hogy ebben az otthonos, szeretetteljes légkörben a pedagógusok, Tiszteletes Úr és Tiszteletes Asszony által közvetített értékrend megerősítik a gyermekeket lelkiekben is, hogy képesek legyenek majd eligazodni ebben a felgyorsult, megváltozott világban.
Rövidné Bangó Róza
édesanya
Miért választottuk ezt az iskolát?
Egy szülőnek a lehető legnagyobb feladat a gyermeknevelés, melyet nem lehet megtanulni és csak utólag derül ki, hogy gyermekeink számára sikerült-e a legmegfelelőbb módszert alkalmazni.
Abban, hogy féltve őrzött és szeretett gyermekünket hogyan indítjuk el saját útján, nagy szerepet játszik a lélekben, tudásban megerősítő oktatási intézmény.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert püspökladányi diákként mindig büszke lehettem iskolámra, a Petőfi Sándor Általános Iskola gyönyörű épületére, kiváló pedagógusaira, majd a Karacs Ferenc Gimnáziumban szerencsém volt olyan pedagógusok diákja lenni, mint Dr. Szerdi János, Löki Józsefné, Kremniczky Beáta, Bodnár Sándorné, Bodnár Sándor, Pénzes Lajos, Nyirkos Tibor….
Akik ismerték, ismerik a felsorolt személyeket, tudják milyen egy nagyszerű tanári kar tanítványaként tölteni a diákéveket….
Gyermekeimnek szerettem volna ugyanezt a lehetőséget biztosítani a megfelelő iskola választásával.
Kisfiam 3. osztályos volt, amikor biztossá vált a református iskola újraindítása.
A beiratkozással kapcsolatos döntésben engem nem befolyásolt az, hogy az osztályból várhatóan hány fő jelentkezik át, vagy hány fő marad az önkormányzati fenntartású iskolában.
A két személy, aki számomra garanciát jelentett ahhoz, hogy az elmúlt három tanévben megélt, számomra sok töprengést okozó „hiányosságok” megoldásra találnak: Pelláné Ábrám Anikó tiszteletes asszony és Pella Pál tiszteletes úr.
Velük beszélgetve számomra egyértelművé vált, hogy mind az oktatásról, mind a gyermeknevelésről, a gyermekek környezetének fontosságáról nagyon hasonlóan gondolkodunk, gyakorló szülőkként ők is ugyanazokkal a problémákkal néztek szembe nap, mint nap, mint mi. S mindez igaz az iskola igazgatójának kinevezett Borsosné Lekvár Erikáról is.
Ráadásul a mi osztályunk szinte minden tagja – beleértve a két tanító néninket – a református iskolát választotta, így az osztályközösség egyben maradva, illetve az újonnan beíratott diákokkal kibővülve a kezdte el a negyedik évfolyamot szeptemberben az újjá varázsolt környezetben. A gyerekek örömmel vették birtokba a gyönyörű udvart, a szép tantermeket, a pingpongasztalt, a játékokat, a korcsolyapályát.
Ha valaki megnézi az elmúlt hónapokban készült képeket mosolygós, kiegyensúlyozott tanulókat láthat tanáraik körében, nem is lehet kérdéses, hogy gyermekeink jó helyen vannak.
Nemcsak – a többi iskolához képest – alacsonyabb tanulólétszámnak köszönhető a családias, meghitt hangulat, hanem a pedagógusok és a tiszteletes asszonyék mindenre kiterjedő odafigyelésének, fáradhatatlan munkájának.
Nincs olyan probléma, felvetés, ami meghallgatásra nem talál, megbeszélésre nem kerül. Meggyőződésem, hogy mind a Református Egyházközösség, mind az itt tanuló diákok szülei sok-sok év múlva is elismeréssel fog beszélni erről a „régi-új” iskoláról és annak működését elindító személyekről.
Azoknak ajánlom a mi iskolánkat, akiknek fontos, hogy gyermeke nem csak tudásban, hanem lelkiekben is gyarapodjon, a mai megváltozott, nehéz világban is képes legyen hitének segítségével az előtte álló akadályokat legyőzni.
A napról napra felmerülő újabb és újabb nehézség megoldásához kívánok, mind a fenntartónak, mind a vezetőségnek és a pedagógusoknak erőt, kitartást és sikert.
Székelyné Hajdu Erzsébet
édesanya
Miért is jó az Erőss Lajos Református Általános Iskolába járni?
Tapasztalataink alapján mi bátran ajánljuk ezt az iskolát mindenki figyelmébe! Akik bizonytalanok, csak lépjenek be az iskola udvarára, és máris érezhetik azt a láthatatlan erőt, ami ezt a közösséget körül veszi.
Gyermekünket tanév közben írattuk át. Ma már magam sem értem, miért vártunk az utolsó pillanatig. Talán az ismeretlentől való félelem, vagy az a sok „mende-monda”, amit hallani lehet…
A gyermekünk arcán lévő mosoly, felszabadultság, nyitottság eloszlatta félelmeinket és bizonyítja, hogy jól döntöttünk. Ez mindent igazol egy szülőnek.
Igazolja az iskola pedagógusainak munkáját, akik „nemcsak” tanítják gyermekeinket, de képesek a szeretet átadására és a másik megbecsülésére, segítésére nevelni gyermekeinket. S mindez egy családias légkörben történik.
Nagy Flóra szülei
Miközben böngésztem az Erőss Lajos Református Általános Iskola honlapját, lapozgattam a fényképalbumban, késztetést éreztem, hogy én is megosszam másokkal az iskolánkkal kapcsolatos gondolataimat.
Sajnos, 10 évvel ezelőtt a nagyobbik gyermekemnek nem sok lehetősége volt. Próbáltam számára az akkori legjobb iskolát választani. A ,,kirakat” akkor jónak tűnt, nem haboztam sokáig, beírattam. Várakozással telve kezdtük meg az első osztályt, de már az elején érezhető volt a teljesség hiánya. Ez pedig mindenre rátette bélyegét. Éjszakánként pedig számtalanszor tettem fel a kérdést, jól tettem-e, amikor abba az iskolába írattam be gyermekem?
Szülőként most is azt tartom a legfontosabbnak, hogy gyermekem olyan iskolába járjon, ahol testileg, lelkileg és erkölcsileg is biztonságban van. Ahol tiszta lelkületű emberek tiszta értéket képviselnek, ahol nyugodt körülmények között bontakoztatják ki képességét, személyiségét, ahol a gyermek a családjával együtt a legfontosabb.
Ezt az iskolát megtaláltam! Most kétségek és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, őszintén tudok az első osztályos kisfiam szemébe nézni, miközben én tudom, ő pedig érzi, hogy a legjobb helyen kezdte meg alapfokú tanulmányait. Nyugodt szívvel jelentem ki, gyermekem érdekében a legjobb döntést akkor hoztam, amikor az Erőss Lajos Református Általános Iskolába beírattam.
Tóth Judit
édesanya
A legjobb iskola
Már nagy szükség volt a református iskola újraindítására. Örömmel mondom mindenkinek, hogy ez az iskola nagyon otthonos, jó és szép, gyönyörű kívül-belül. Az én kislányom is ide jár, de nagyon szeret ám iskolába járni! Mindenkinek mondom, gondolkozzon el rajta, hogy ha jó nevelést akar adni a gyerekének, akkor ebbe az iskolába írassa! Kiváló pedagógusok vannak itt, kedvesek, barátságosak és olyan segítőkészek; nem néznek le senkit. Minden gyereket egyformán szeretnek. Minden pedagógusnak és a Tiszteletes Úréknak is erőt, egészséget és kitartást kívánok!
Zagyva Lajosné
édesanya
Már az iskola alapításánál odafigyeltek arra, hogy a gyerekek minél szebb, kulturáltabb környezetben tanulhassanak és tölthessék el szabadidejüket. Azóta is folyamatosan szépítik az iskola környezetét. Ennek ellenére mégsem emiatt választottuk lányaink számára az Erőss Lajos Református Általános Iskolát. Évekkel az iskola megalapítása előtt eldöntöttük, hogy gyermekeinket olyan intézménybe fogjuk íratni, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a hit- és erkölcstan oktatásra. Ebben a döntésben nagy szerepe volt Pelláné Ábrám Anikó Tiszteletes Asszonynak. A vele folytatott beszélgetést követően fogalmazódott meg bennünk, hogy valójában mire is van szüksége a családunknak. Ez két szóban sűrítve: Áldás és Békesség! Mikor tudomásunkra jutott, hogy városunkban református iskola indul, nem volt kérdés, hogy szinte az elsők közt jelentkeznünk kell. Az iskolakezdésig ezt a nevelési magatartást próbáltuk követni az otthonunkban. Tudtuk, hogy ezzel jó alapokat teremtünk majd, az iskola pedig megadja nekik azt a pluszt, amit mi nem tudtunk. Ez így is történt! Pár gondolatban szeretnénk felsorolni, hogy a fentieken kívül, mik azok a dolgok, amik tetszenek az iskolában:
A vezetőség és a pedagógusok családi programokkal próbálják a szülőket is bevonni az iskola életébe. Várják és elfogadják a szülők ötleteit, javaslatait.
Az iskolában megismertetik gyermekeinket az egyházi ünnepeink jelentésével, és ezek megünneplésébe bevonják a családot is.
Iskolaotthon helyett, most gyermekeink napközibe járnak, ezért az iskolán kívüli délutáni elfoglaltságokra gond nélkül el tudnak jutni.
Próbálják felelősségtudatra és önállóságra nevelni a gyerekeket: szalvéta-, törölköző-, tízórai- és uzsonnafelelősök, önálló terítés, stb.
Sok jó és tartalmas programon vehetnek részt gyermekeink, amelyen az alsóbb korosztály a felsőbb évfolyam tanulóival szívesen dolgozik együtt (még év elején mesélte az ötödikes lányom, hogy megismerkedett egy kedves, vicces elsős fiúval, akit azonnal megszeretett – mind a mai napig emlegeti). A nagyobbak szívesen részt vesznek a kisebbek mindennapjaiban is, és ez fordítva is igaz (az elsős lányom örömmel meséli itthon, hogy egy ötödikes diákkal játszott az óraközi szünetben).
Az intézmény tanulói az iskolán kívül is megadják a kellő tiszteletet a felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, ami szerintünk nagyon fontos ebben a rohanó világban!
Zombori Erzsébet és Sas Ferenc
szülők
Szülőként azért szeretem iskolánkat, mert gyermekem személyisége pár hét alatt nagyon sokat fejlődött. A zárkózott, szorongó, halk szavú gyermekből vidám, bátran megnyilatkozó, igazi iskolás gyermekké vált. Köszönhető ez az iskola református értékrendjének, ahol a hit, a remény és a szeretet hármas egysége hatja át a nevelést-oktatást. Nagyban befolyásolja a gyermekek hatékony nevelését-oktatását a kis osztálylétszám is, ahol a pedagógusoknak több lehetősége van az „egyén” nevelésére-oktatására. Végül, de nem utolsó sorban nagyon fontosnak tartom az iskolában tanító pedagógusok szerepét, akiknek lelkiismeretessége, hivatástudata, személyisége meghatározza az iskolában folyó nevelő-oktató munka magas színvonalát. A gyermekek egészséges személyiséggé fejlődését döntően befolyásolja komfortérzetük is, amit nagyszerűen szolgál az iskola környezete, a felújított és barátságosan kialakított osztálytermek, az udvar és a vizesblokk is.
Köszönöm, hogy gyermekem ebbe az iskolába járhat!
„Áldást, Békességet!”
Vad Istvánné
édesanya
Nagy várakozással kezdtük el az iskolát 2010. szeptemberében. Kislányunk tudása szépen gyarapodott, de úgy érezte ő is és mi, a szülei is, hogy „valami” még hiányzik. S ekkor, úgy egy évvel ezelőtt hallottuk, hogy ismét lesz református iskola Püspökladányban. Azonnal tudtuk, hogy ott a helyünk. Miért is? Számunkra fontos volt – amellett, hogy gyermekünk jól elboldoguljon a számok és betűk birodalmában -, hogy olyan szellemben nőjön fel, azokat a mintákat lássa és azokat az értékeket kövesse, amelyeket mi is fontosnak tartunk. Olyan iskolára vágytunk, ahol ezekről nemcsak beszélnek, de a gyakorlatban is megvalósulnak. Nem féltünk, hogy megint egy új közösségbe kell beilleszkednünk, és a legkevésbé számított az, hogy a nagy távolság miatt bizony reggelente korábban kell indulnunk az új iskolába. Nem csalódtunk. A szakmailag kiváló, kedves és odafigyelő tanító nénik segítségével nem volt gond a beilleszkedéssel, hamar új barátokra tettünk szert. A sok verseny, változatos programok is színesebbé teszik az iskolai napokat számunkra. S ami még újdonság volt számunkra: sok szülő a munkája mellett erejéhez mérten, önként próbálja segíteni ezt a kis családias közösséget.
Esténként, amikor kislányom elmondja a kis imáját, megnyugszom. Tudom, jó helyen vagyunk.
Tóthné Szécsi Amália
édesanya
Nagycsaládos szülőként, gyermekeim nevelését illetően számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem folyamatosan.
– Hogyan tanítsam, készítsem illetve vértezzem fel őket az ÉLET-re?
– Mitől válnak teljes értékű és boldog emberré?
– Ragaszkodjam mindig kitartóan nevelési elveimhez avagy időnként lehetek engedékeny?
– Valóban biztosítom egészséges és ép személyiségük kiteljesedését?
Nehéz ezeket a dilemmákat olyan világban „kordában” tartani, amikor az igazi, belső emberi értékek eltűnni látszanak az „elanyagiasodás”, a külsőségek mellett. Mindezek ellenére szülői kötelességem, hogy az adandó lehetőségekből próbáljam meg kihozni mindig azt a legjobbat, amivel segíthetem gyermekeim teljes értékű emberré válását!
Csenge lányom beíratását az Erőss Lajos Református Általános Iskolába ilyen lehetőségnek láttam, immár egy éve. Döntésem helyességének az elmúlt időszak pozitív visszacsatolása.
– Számomra mindennél többet ér látni azt, hogy reggelente örömmel készül iskolába.
– A teljesítés és a megfelelés kényszerének még csak jelét sem érzékelem a tanulást illetően.
– Idővel mindinkább magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válik.
– Várja a barátokkal, társakkal, pedagógusokkal való találkozást.
Persze ez a felsorolás csupán töredéke tapasztalataimnak. De látom, érzem, tudom, hogy kislányom megfelelő helyen van, és személyiségébe beépül mindaz az érzelmi plusz, amit a Református Iskolától kap.
Tanulunk ettől az intézménytől mi, családok is: nyugodtságot, odafigyelést, egymással való törődést, helyes értékítéletet.
Többet ér létezésétől városunk is. Színesebb az oktatási intézmények palettája, motiváló tényezőként hat a már eddig is működő általános iskolák érzelmi és szociális nevelésére.
Köszönöm mindazoknak, akik segítették ennek az iskolának a megalapítását, létrejöttét! Köszönöm pedagógusainak, a tanító néniknek, s valamennyi itt dolgozó embernek áldozatkész, odaadó munkáját! S köszönöm kislányomnak, hogy általa ennek a közösségnek családunk is részese lehet!
Hegedűsné Kiss Anikó
édesanya
Alig egy éve még óvódás korú gyermekem édesanyjaként döntenem kellett, hogy hova írassam a kisfiamat. A kérdést CSAK azért tettem fel, mert az Erőss Lajos Református Iskola akkor még nem kezdte meg működését. Arra gondoltam akkor, hogy egy évvel később már sokkal könnyebb lenne döntenem.
Miben más ez az iskola? – kaptam sokszor ezt a kérdést. Nem kell túlzásokba esni. Minden iskolának úgy kell kialakítani a pedagógiai programját, tanmeneteit, meghatározni a kötelező óraszámait, hogy azok a törvényi előírásoknak megfeleljenek. Azonban, hogy ezeket a dolgokat hogyan valósítják meg, milyenre formálják a gyermekek személyiségét, miként viszonyulnak a tanulókhoz, hogyan teszik a tanulást élménnyé, az iskola és a pedagógusok sajátosságai. Nagy változás az iskolakezdés egy kisgyermek számára. A „táskát”, melyet akkor szeptemberben felvesznek, talán egészen felnőtt korukig viszik magukkal, vagy még azon túl is.
Valóban, itt más a hétfő reggel. Talán közhelyként hangozhat az, hogy a mai rohanó világunkban meg kellene egy kicsit állnunk. Úgy érzem, hogy a hétkezdő áhítat egy ilyen alkalom. A ráérősebb hétvégéről a sietős hétköznapokba vezet át. Egy rövidke idő, mely gondolatokat indít el, s mely végig kísérhet bennünket (gyerekeket és szülőket) akár egy egész életen át.
Az iskola hangulatát érezni kell, s nagyon nehéz így a sorokon keresztül átadni, csupán néhány szó jut eszembe, melyek az elmúlt hónapok felidézésével villannak be: kedves tekintetek, köszönés, tanterem, iskolapad, közös programok, korcsolyázás, tea, zsíros kenyér, játékok, új barátok, beszélgetések és a közös ima.
Mosolygó Márta
édesanya
Miért döntöttem az Erős Lajos Református Általános Iskola mellett?
Tiszteletes Asszony tájékoztatóján két kérdésem volt: Milyen rendszer alapján folyik az oktatás, illetve, hogy a délutáni zeneiskolába járásnak van-e valamilyen akadálya? Mindkét kérdésemre megnyugtató választ kaptam, s az elmúlt fél év tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy az ígéreteket be is tartotta az iskola – gyermekem legnagyobb örömére. Kislányom kiegyensúlyozottabb, vidámabb és szeret iskolába járni. Pedagógusait szereti és tiszteli, még ha szigorúbbak, akkor is. Szülőként örülök, hogy a keresztyén értékek figyelembe vételével nevelik őt. Dolgozó szülőként, ha tehetem, mindig részt veszek a hétkezdő áhítaton, ahol a gyermekek között olyan összetartozást látok, amit eddig máshol még nem tapasztaltam.
Az Erőss Lajos Református Iskolában a legfontosabb érték a gyermek, ez vezéreli a pedagógusok mindennapi kitartó munkáját, amit ezúton is szeretnék megköszönni.
Tóth Lászlóné
édesanya
Sajnos, már nem elérhető a Ladánytv honlapján a rólunk készített riport.
Mostanában családi és baráti körben gyakran felteszik első osztályos kisfiamnak a következő kérdést: „Milyen az iskola?” Válaszként mindig ugyanaz hangzik el: „Nagyon jó!” De mi is rejtőzik valójában a jó szó rövidsége mögött? Szülőként így láttam és tapasztaltam az elmúlt fél évben:
Jó, mert egy megújult iskolaépületbe járhatnak a gyerekek, egyre modernebb felszerelésekkel követve a kor kihívásait.
Jó, mert az udvar tágassága, játszótere, sportpályája – a rövid és a hosszú szünetekben is – számtalan lehetőséggel nyújt kikapcsolódást.
Jó, mert a hétkezdő áhítatokon elcsöndesedve, figyelemmel lehet hangolódni a tanítási hétre, Anikó néni bibliai üzenetei irányt mutatnak, lelki táplálékot adnak.
Jó, mert a kisfiam minden reggel lelkesen, az új dolgok felfedezésének örömével indul útnak.
Jó, mert sok új barátot szerzett az osztályban, az iskolában.
Jó, mert a tanterembe lépve kedves tanító nénik fogadják, akik biztos kézzel, türelemmel vezetik tanítványaikat a mesék, betűk, számok birodalmában.
Jó, mert sok olyan szabadidős program van (színház, kirándulás, kézműveskedés), ahol a gyerekek kikapcsolódnak, élményeket szereznek.
Jó, mert a problémák megoldásában pedagógusok, szülők, gyerekek együtt, egymásért akarnak tevékenykedni.
Jó, hogy az első osztályos tanterembe lépve mindennap olvashatjuk az igét: „Törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt!”
Jó, hogy ez a törekvés látható, tapasztalható az Erőss Lajos Református Általános Iskolában, jó, hogy erre nevelik az én gyermekemet is.
Bíróné Szabó Brigitta
édesanya
„Legkisebb gyermekünket Biharnagybajomból írattuk a Református iskolába. Úgy gondolom, jó döntés volt. Szereti és tiszteli a tanárait, az osztálytársaival hamar összebarátkozott, nagyon jól megértik egymást. Szereti a különböző versenyeket, amiken nagy izgalommal vesz részt, és nagyon örülünk, hogy lehetőséget kap a különböző megmérettetéseken. Beni elmondása szerint a tanítási órákon és azokon kívül is családias a hangulat, pozitív légkör uralkodik, ami számára megfelelő, hogy tudása és személyisége fejlődjön. A napközis foglalkozásokon is örömmel vesz részt, ahol a házi feladatokat készítik el, közösen olvasnak, az udvaron vagy a teremben játszanak. Ezúton is köszönöm a sok figyelmet és törődést tanárainak.”
Gorzsás Lajosné
édesanya
Egyházi kézben
Erőss Lajos Református Általános Iskola néven egyházi iskola nyílt Püspökladányban. A hír tipikusnak is számíthatna 2011 őszén, amikor az országban több mint nyolcvan, korábban önkormányzati fenntartású alapfokú intézmény váltott fenntartót. Ami kivételes az eseményben, az az, hogy a püspökladányi reformátusok még 1993-ban kötöttek megállapodást az önkormányzattal az iskola átvételéről. A napjainkban zajló iskolaátadási dömping mögött azonban jellemzően nem ilyen, kárpótlással összefüggő esetek állnak. A települések többsége anyagi kényszerből passzolta tovább az iskoláját, hogy megszabaduljon fenntartásának pluszterheitől. Az állami normatíva ugyanis nem fedezi az oktatás valós költségeit, az egyházak azonban – kiegészítő normatíva címén – lehívhatják a különbözetet a költségvetésből.
Az anyagi motivációt az átadások területi eloszlása is alátámasztja: jellemzően kelet-magyarországi kistelepülések képviselő-testületei nyúltak ehhez a megoldáshoz, de például a miskolci önkormányzat is öt intézményét adta egyházi fenntartásba. A reformátusok 12 intézményt vettek át – többségüket a Tiszántúli Egyházkerületben. A katolikusok országszerte félszáz iskolában kerültek birtokon belülre, esetükben a Csongrád és Békés megyében illetékes Szeged–csanádi Egyházmegye fogadta be a legtöbb intézményt (a 15 „jövevénnyel” egy csapásra megduplázták az eddigiek számát). Az evangélikusok öt iskolát vettek át, a baptisták hálózata pedig hat intézménnyel bővült. Az Iványi Gábor vezette – az új egyházi törvény szerint felekezetként egyelőre el nem ismert – Evangéliumi Testvérközösség egy borsodi iskola új gazdája lett.
Az egyházi fenntartású intézmények száma az idei tanévkezdésig közel annyival nőtt, amennyivel az elmúlt fél évtizedben összesen (lásd ábránkat). Még dinamikusabb a bővülés a tanulók számát tekintve. Míg a 2004/2005-ös tanévben az alapfokú oktatásban részesülők alig 3,5 százalékát oktatták világnézetileg elkötelezett intézményben, mostanra ez az arány megközelítette a 10 százalékot. Történt mindez úgy, hogy az átvevő felekezetek vezetői visszafogottságra intették az egyházközségeket, amit azok – vérmérséklettől függően – néhol meg is fogadtak. A ferenceseknek például módjukban állt volna több iskolát is saját kézbe venniük a meglévő három mellé, ám ők – belátva, hogy nem bírnák megfelelő felkészültségű pedagógusokkal – nem kértek a „jóból”. De még a rekorder Szeged-csanádi Egyházmegye is visszafogottnak mondhatja magát, hiszen a felajánlott iskoláknak csak a felére mondtak igent.
A volt egyházi ingatlanok visszaadásáról rendelkező 1991-es törvényt az Alkotmánybíróság 1993-ban úgy értelmezte: alkotmányellenesen korlátozná a szülők iskolaválasztási jogát, ha egy település egyetlen alapfokú iskoláját adnák egyházi tulajdonba. Ez esetben – így az AB – az államnak, önkormányzatnak biztosítania kell a semleges iskola igénybevételének lehetőségét úgy, hogy az ne jelentsen aránytalan terhet az ilyenre igényt tartó szülők, gyerekek számára. Az országban most mégis közel két tucat kistelepülésen voltak olyan iskola-egyháziasítások, amelyek nyomán megszűnt a községben a világnézetileg semleges oktatás, és annak eléréséhez esetenként akár 15-20 kilométert is buszozni kell. Hogy ez néhány hangosabb helyi összecsapást leszámítva (például Tatán, Bonyhádon, Kaposváron, Kecskeméten) viszonylag simán megtörténhetett, azt az magyarázza, hogy az intézmények többségénél a jogutód nélküli megszüntetés volt az alternatíva. A nagy kérdés, hogy az új fenntartók miként viszonyulnak majd ezeknek a nem épp önszántukból „profilt” váltó iskoláknak a tanáraihoz, diákjaihoz, s hogy a tőlük elvárt lojalitáson felül – amelynek része a templomokban vagy mise keretében tartott iskolai rendezvényeken való részvétel – lesznek-e a világnézeti meggyőződést érintő elvárásaik is.
Dobszay János
http://m.hvg.hu/hvgfriss/2011.35/201135_egyhazi_kezben
Hat új iskola
Hat új iskola indul az idei tanévben a Tiszántúli Református Egyházkerület területén. Szeptembertől Fehérgyarmaton, Balmazújvárosban, Püspökladányban, Orosházán, Magyarcsanádon és Makó-Újvároson kezdődik református oktatás. Négy településen – Hajdúnánás, Törökszentmiklós, Túrkeve, Békés – intézményegység jött létre, azaz a már meglévő iskola mellett óvoda is indul.
A püspökladányi Erőss Lajos Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben idén százan iratkoztak be. Az iskola indulásával lezárul az 1991-ben kezdődött a református egyházi ingatlanok tulajdonának törvényi rendezése. Az egyházközség 1993-ban kötött megállapodást az önkormányzattal, a kárpótlás elhúzódott ezért csak ebben az évben indulhatott el az iskola. Ezekben az épületekben indul újra Püspökladányban a két évszázada megkezdett református iskolai oktatás.
Történelmi pillanatnak nevezte az egyházközség életében a református általános iskola újraindulását Pella Pál lelkész a vasárnap délelőtti tanévnyitó ünnepi istentiszteleten – írja a haon.hu.
Az Erőss Lajos nevét viselő intézmény a lelkész megfogalmazása szerint szeretetből nőtt ki, s ezzel arra is utalt, hogy névadóként azért Erőss Lajost választották, mert egyaránt szívén viselte az iskolaügyet és Püspökladány népét. Szerethető iskola már most, és a jövőben is az lesz – mondta Pella Pál.
Az istentiszteleten igét hirdető Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke arra hívta fel a figyelmet: az újrainduló iskolában most mindenki együtt kezd: kicsi és nagyobbacska gyermek, szülő, pedagógus. Mint igemagyarázatában kifejtette, a Szentlélek Isten vezetését kérjük, amint elindulunk egy úton, a Lélek pedig képes arra, hogy elvezessen minket a teljességhez. – Bízzuk rá magunkat erre a Lélekre, amely nem szereti a félmunkát; erre van most szüksége gyermeknek, szülőnek pedagógusnak egyaránt – olvashatók a püspök szavai a Hajdú Online-on.
http://tiszantul.reformatus.hu/hirek/keruleti/hat-uj-iskola-tiszantulon
