HATÁRTALANUL – tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
Kalandozások Erdélyben Erőss módra
Támogatási azonosító: HAT-KP-1-2025/1-000289
A Bethlen Gábor Alapkezelőhöz benyújtott nyertes pályázatunknak köszönhetően a 7.a osztály tanulói a HATÁRTALANUL – Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek program keretében Erdélybe utaztak.
Az elnyert támogatási összeg: 5.386.800 Ft
A tanulmányi kirándulás célja:
- felkeressük Nagyvárad, Torda, Kolozsvár, Torockó, Makfalva, Szováta, Gyimesbükk, Farkaslaka és további erdélyi települések magyar kulturális emlékeit és értékeit, valamint az Erdélyi-medence természeti kincseit,
- a kirándulás remek lehetőséget kínál arra, hogy a gyerekek az erdélyi magyarsággal ismerkedjenek, testvértelepülésünk, Makfalva magyar fiataljaival kapcsolatot alakítsanak ki.
A kirándulás ideje: 2026. június 1-6. (6 nap, 5 éjszaka)
Résztvevők száma: 23 diák és 3 kísérő pedagógus
Szállás:
- Torockó, a Hámor Panzióban (2 éj)
- Szovátán, a Teleki KERT ifjúsági szálláson (3 éj).
Képes élménybeszámoló a tanulmányi kirándulásról napi bontásban:
1. nap – 2026. június 1. hétfő
Hétfőn korán reggel indultunk Püspökladányból a 6 napos erdélyi utunkra a Kerekes Busz nagyon kényelmes buszával.
Nagyváradon gyönyörű napos időben sétáltunk a megújult és virágos főtéren, gyönyörködtünk a szecessziós épületekben, megnéztük a Sas-palotát. A Körös-partján csend és nyugalom fogadott bennünket, mindannyiunkat elvarázsolt a tisztaság, a szép virágok. Átmentünk a Garasos sétálóhídon, megkoszorúztuk az Ady-szobrot, majd csoportfotót készítettünk a Holnaposok szoborcsoportjánál és a Színház előtti lépcsősoron.
Továbbindultunk Torda felé. A Tordai-hasadékhoz közeledve gyülekeztek az esőfelhők, de nem adtuk fel a tervünket, hogy kellemes sétával jól átmozgatjuk magunkat a Tordai-hasadék sziklafalai között. Lenyűgöző volt a hatalmas sziklák látványa, a hidakon átkelés pedig fokozta a hangulatot. Szent László legendáját is felidéztük, amikor a kunok elől menekült, kerestük Szent László lovának patkónyomatát a sziklák között járva. Túránk után csoportképet készítettünk a parkolóban, majd a Tordai-sóbánya felé indultunk. A sóbányában a bejáratnál Kinder-csokoládéval fogadtak bennünket, gyermeknap alkalmából, nagyon kedves meglepetés volt ez a bánya munkatársai részéről.
A bánya látványa, hangulata lenyűgözte a gyerekeket és a felnőtteket is: 13 emelet, 172 lépcső fel és le, csodaszép sóképződmények mellett sétálhattunk. Megnéztük a tárnákat, a színpadot, az óriáskereket, a játszóteret és fölülről a csónakázótavat is a bánya mélyében. A legnagyobb népszerűsége a masszírozós foteleknek volt, egymást váltva próbálták ki a gyerekek, milyen jól átmozgat bennünket, fekve is! Megbeszéltük, hogy ide még érdemes lesz visszatérni, nagyon friss volt a levegő!
Torockó felé már esőben haladt a buszunk, de amikor megérkeztünk, kárpótolt bennünket a párás, felhőkben úszó Székelykő látványa és a finom meleg vacsora, amivel a Hámor Panzióban vártak bennünket. Remek szálláshelyünk elfoglalása után mindenkinek jólesett a pihenés.
2. nap – 2026. június 2. kedd
Reggel friss hegyi levegőre ébredtünk és ismét a felhőbe burkolózó Székelykő csodaszép látványa fogadott bennünket a panzió teraszára, udvarára érve. Megtanultuk, mikor „pipál a hegy”, és hogy a Székelykő esős-párás időben is gyönyörű látványt nyújt.
A bőséges és finom reggeli után utunk a Székelykő lábához vezetett, útközben betértünk a régi vízimalom udvarára, majd kisétáltunk a faluból és a Székelykő lenyűgöző panorámájában gyönyörködtünk. Rengeteg fényképet készítettünk, picit csöpörgött az eső, de ez nem szegte kedvünket, még a szél szárnyain elszálló esernyőt is begyűjtöttük!
A falu közepén lévő polgármesteri hivatal udvarában megpihentünk, valamint a Torockó Múzeum kiállítását is megtekintettük. Az idegenvezetőnk elmondta, bemutatta a falubeliek életét, szokásaikat, az általuk űzött mesterségeket. Megnézhettük a leggyakoribb használati tárgyaikat, nemcsak a konyhai felszereléseket, hanem egy jellegzetes szobabelsőt és a torockói népviseletet is.
Ezután a Kárpát-medence legöregebb házához mentünk, egy szűk kis sikátoron keresztül vezetett kalandos utunk. Itt is készítettünk csoportképet, melyről már a bennünket kísérő kóbor kutyák sem maradhattak le.
Ezután buszra szálltunk és Nagyenyed felfedezése következett. Megnéztük a Református Kollégiumot, az udvarán a két fűzfát, majd megkoszorúztuk Bethlen Gábor szobrát. A finom útiebédünket a parkban fogyasztottuk el, mely a Kollégium közelében található. Itt állítottak emléket a labancok ellen bátran harcoló nagyenyedi diákoknak. Az emlékművet megkoszorúztuk, felidéztük Jókai Mór elbeszélését, A nagyenyedi két fűzfa történetét is.
Buszos utunk Gyulafehárvárra vezetett, a vár közelében parkoltunk, majd gyalogosan közelítettük meg a várfalat és a Szent Mihály Székesegyházat. Meghatódva álltunk Erdély legjelentősebb román kori épülete előtt. Belépve a magyar történelem több évszázados emlékeit idéztük fel, hiszen itt nyugszik Hunyadi János, és rajta kívül számos más jelentős történelmi személyiség. Ott álltunk mindannyian Hunyadi János gazdagon faragott szarkofágja mellett, kétoldalt fia, a kivégzett Hunyadi László és testvére, János nyugszik. Elhelyeztük az Erőss-diákok emlékező koszorúját, a legmeghatóbb pillanatok egyike volt ez.
Este Torockóra érkeztünk vissza, maradt még idő az udvaron focizni, bújócskázni, társasjátékozni. Ismét nagyon ízletes vacsorával vártak bennünket a házigazdák, az erdélyi konyha jellegzetes ételeit kóstolhattuk, közös éneklés és a nap élményeinek átbeszélése után kellemesen elfáradva, nyugodtan hajtottuk fejünket álomra.
3. nap – 2026. június 3. szerda
Korán ébredtünk, összepakoltunk, megreggeliztünk, kedves vendéglátóinktól búcsút vettünk. Elénekeltük a kis énekfüzetünkből a Csodák ösvényén című dalt, ezzel is megköszöntük a szíves fogadtatást.
Ragyogó napsütésben szálltunk buszra, elkészült búcsúzóul a vendéglátóinkkal közös csoportkép, majd útnak indultunk Makfalva felé. Nemcsak a torockói emberek, hanem Torockó szép fehér házai és a Székelykő is mosolygott ránk aznap reggel. Szeretnénk még visszatérni ide, hogy láthassuk, itt valóban kétszer kel fel a nap.
A nap közepén megérkeztünk Makfalvára, a Wesselényi Miklós Általános Iskolába, nagy örömmel fogadott bennünket Albert Csilla igazgatónő és pedagógus kollégái, valamint a hetedikes diákok. Az iskola bejárását követően átadtuk az itthon készített kis ajándékcsomagokat, majd elindultunk Hármasfaluba. Az ottani iskola udvarán, egy műfüves pályán mérkőztek meg a csapatok: a makfalvi fiúk és lányok, fociban és kézilabdában. A barátságos mérkőzéseket Madaras Levente tanár úr szervezte, jó hangulatúak voltak, közben a pálya mellett felidéztük az előző évek találkozásait, emlékezetes pillanatait is. Hálásak vagyunk azért, hogy évről évre találkozhatunk a makfalvi gyerekekkel és a pedagógusaikkal, jó barátságok, szoros kötődések alakultak ki. A meccsek után ebéd következett, majd az igazgatónő a szülők által sütött friss, helyi finomsággal, egy fánkfélével, a pánkóval örvendeztette meg a résztvevő diákokat. Köszönjük a kedvességüket!
Ebéd után Makfalván a helyi múzemot néztük meg, Péterfi Levente tanár úr volt az idegenvezetőnk, aki elárulta nekünk, pontosan honnan származik Makfalva neve, és miért nem helyes két „k”-val írni. A múzeum nagyon sok értékes kincset rejt a falu múltjából, a faluban élők mesterségei és a mindennapi élet eszközeit ismerhettük meg.
Délután érkeztünk Szovátára, ahol első utunk a Szovátafürdőre vezetett. Körbejártuk a Medve-tavat, a helyi líceum földrajz szakos tanára, Szabó Zsolt mutatta meg csoportunknak Szováta kincseit. Zsolt évek óta nagy szeretettel fogad bennünket, élvezetes előadásmódját szeretik a diákok, sokat lehet tőle tanulni. Elmondta a sóvidék jelentőségének, kialakulásának részleteit. Megtudtuk, honnan kapta a Medve-tó a nevét, és azt is, hogy mit kell tenni, ha igazi medvével találkoznánk. Egészen a szállásunkig kísért bennünket az idegenvezetőnk, és közben érdekesen mesélt Szováta látnivalóiról, természeti kincseről.
Vacsora előtt érkeztünk a Teleki Kert ifjúsági szállásra, ahol 4 fős, komfortos, szépen felújított faházakban rendezkedtünk be. A fiúk egyből a focipályát próbálták ki, a lányok a filagóriákban és a napágyaknál beszélgettek. Nagyon finom meleg vacsorával vártak bennünket ezen a napon. Lefekvésig a tábor felfedezése és a nagy közös esti beszélgetések, éneklés, játék várt még ránk.
4. nap 2026. június 4. csütörtök – A nemzeti összetartozás napja
Ez a nap a nemzeti összetartozás napja, nagyon emlékezetes és megható volt ezt a napot az erdélyi magyarokkal EGYÜTT tölteni.
Reggel a makfalvi református templomban találkoztunk a makfalvi hetedikesekkel, a tiszteletes úr igei köszöntése után közös éneklés következett, egy dalt a makfalviak, egyet pedig a püspökladányi diákok választottak. A helyi diákok Hajducsi Szabolcs tanár úr vezetésével készültek fel a közös éneklésre. A trianoni gyásznapra való emlékezés koszorúját a templomkertben lévő emlékműnél helyeztük el. Ezután az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyba érkeztünk, ahol megnéztük a Rhédey kiállítást, amely modern, digitális eszközökkel mutatja be a Rhédey család, Alexander és a tragikus sorsú Claudia grófkisasszony életét.
Busszal indultunk a következő helyszínre, Bözödújfaluba, az elárasztott faluhoz, ahol először az Összetartozás templomához mentünk, melyet 2024-ben újítottak fel, és a kitartás, összefogás és újjászületés jelképévé vált. Emlékszalagot kötöttünk a templom tornyának ablakába, majd koszorút helyeztünk el a Siratófal nevű emlékműnél. A falu a romániai falurombolás jelképévé vált: 1988-ban elárasztották a települést, melynek minden háza és temploma azóta is víz alatt fekszik. A történetet eredeti forrásból, Albert Csilla igazgatónőtől hallhattuk, aki gyermekkorában ott élt a rokonaival együtt Bözödújfaluban. A fal előtt, a házakat jelképező kopjafák között közösen énekekeltük el a Csodák ösvényén című dalt:
„Legyen mindig a cél az otthonod,
Ez a sors, lehet bárhogy átkozott,
De a küzdelem majd egyszer véget ér.
Ez a bölcső, mi egykor ringatott,
Most könnyezve kopjafát adott
Aki tiszta szívvel él, az hazatér.”
A Kőrispataki Szalmakalapmúzeumba folytattuk a napunkat, ahol Szőcs Lajos múzeumalapító nagy szeretettel fogadott bennünket. Évek óta járunk hozzá a Határtalanul program keretében, nagyon sok csoportunk kapott itt életre szóló élményeket. A program során készítettünk szalmaangyalkát, meghallgattuk a szalmafeldolgozásról szóló előadást, megnéztük, hogyan készül a szalmakalap, és a múzeum két méter átmérőjű Guinness-rekorder szalmakalapját is megcsodáltuk. Nagy élmény volt a kocsikázás a faluban, énekünk messzire elhangzott Kőrispatak utcáin. A nap egyik fénypontja a finom lángosebéd volt, minden gyermek örömmel fogadta.
A következő állomásunk Hármasfaluban, Székelyszentistvánon volt, Sándor János fafaragó mester bevezetett minket a koszorús és angyalos magyar címerek világába, és megmutatta a fából faragott alkotásait a református templomban és a gyülekezeti teremben.
Ezen a napon is kellemesen elfáradtunk, de ezután jött az est fénypontja, a felfrissülés: a szállás wellness-részlegének kipróbálása. 3 medence és a hegyekre néző, gyönyörű panoráma várta a fürdőzőket. A fürdőzés utáni meleg vacsorát mindenki örömmel fogadta, ismét finom erdélyi ízeket kóstolhattunk: csorbaleves, paprikás csirke galuskával.
5. nap 2026. június 5. péntek
Ezen a napon korán indultunk, hosszú út állt előttünk, az „Ezeréves” határig, Gyimesbükkig buszoztunk. Reggel felvettük a makfalvi és hármasfaluból érkező diákokat, majd elindultunk a Gyimesek felé. Péterfi Levente tanár úr útközben nagyon sok érdekességet osztott meg velünk Erdély történelméről, földrajzáról. A falvakon áthaladva gyönyörű székely kapukat láttunk, ehhez kapcsolódóan megtanultuk, hogy mit is jelentett pontosan a „kapuadó” kifejezés. A fenyvesek között járva azt is elárulta a tanár úr, miért esik gyakran az eső a hegyekben (mert a hegyes végű fenyők kiszúrják a felhőket).
Az Ezeréves határ, a 30-as vasúti őrház olyan hely, ahova mindenki szívesen elzarándokol legalább egyszer életében. Na de miért volt ilyen fontos, hogy eljussunk mi is erre a helyre? Ezt is megtudtuk az őrháznál „őrt álló” helybéli férfitól: az egykori magyar világ legkeletibb sarkáig mégiscsak elkívánkozik az ember lelke. Ide pedig Csíkszeredából észak, észak-keletre kell elindulni, elhaladni Csíkszépvíz mellett, annak szépséges víztározója mellett, majd kicsit felkaptatni a hegyekbe.
A 30-as vasúti őrház az Ezeréves határ legfontosabb szimbóluma, amely a román-magyar állam közti szerződés alapján létrejött, Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként épült 1896-1897 között. Ez volt a legkeletibb ilyen őrháza az egykori MÁV-nak, azaz a Magyar Királyi Államvasútnak.
A 30-as őrház felett, egy kis magaslaton áll a Rákóczi-vár. Éppen érkezésünk előtt ért véget a felújítás, így újra látogatható lett. Úgy tartják, hogy a várat Bethlen Gábor építette 1626 körül. Legfőbb szerepe a határ ellenőrzése volt, az itt futó kereskedelmi út vámforgalmának ellenőrzése, a beszedett pénz megőrzése. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősítette a várat, így ragad rá a Rákóczi-vár név. A várba egy meredek lépcsősoron lehetett feljutni, melyet felújítottak, így mi is megmászhattuk ezeket a lépcsőket. Amikor pedig sikerült egy kicsit kifújni magunkat a lihegés után, akkor lenyűgöző látvány tárul elénk: a dombokkal teli táj házakkal és fenyőfákkal van tűzdelve. Ide tényleg el kell jutnia – legalább egyszer – mindenkinek.
Visszafelé megálltunk Gyimesfelsőlokon, ahol néhány éve bobpálya épült. Igazi kalandot jelentett az 1300 méter hosszú bobpálya: a 120 méteres szintkülönbség alatt 45 km/órára lehet felgyorsulni a pályán. A Gyimes lenyűgőző tájai bobozás közben is varázslatosak! Hatalmas élmény volt a pályán lecsúszni, örök emlék marad a csoportunk számára a makfalviakkal közös bobozás.
A hazafelé vezető úton megálltunk Farkaslakán, itt Tamási Áron sírját kerestük fel, ahol ismét koszorúztunk. A Credo együttes Mert a haza nem eladó című dalát énekeltük el, csoportképet készítettünk a Trianon-emlékműnél. Utolsó állomásunk a bazársor volt, ahol mindenki kedvére vásárolhatott. A buszúton Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényéből olvastunk fel egy részletet, felváltva olvasott egy Erőss-diák és egy makfalvi diák.
A nap fáradtságait már a szálláshelyen pihentük ki, az utolsó este közös játékai, izgalmai vártak ránk.
6. nap 2026. június 6. szombat
A kirándulásunk utolsó napján – a korai indulás ellenére is – időben készültek el a gyerekek, rendben adták át a faházaikat. A reggeli után kihívtuk a konyháról Laci bácsit, a gondnokot, és közös énekkel köszöntük meg, hogy 3 napig gondoskodott rólunk.
Az 500 km-es buszutat Kolozsváron szakítottuk meg. Megdöbbentek a gyerekek a rengeteg román zászló láttán, és elmondtuk nekik, hogy jelenleg csupán 14% a magyar lakosok aránya a városban. Elsőként a Házsongárdi temetőtől a Farkas utcáig sétáltunk, megnéztük a belvárosi református templomot, és Sárkányölő Szent György szobrát. Ezután a főtérre vezetett utunk, ahol megkoszorúztuk Mátyás király lovasszobrát, csoportképet készítettünk, és bementünk a szobor mögött magasodó Szent Mihály templomba. Többen felismerték a stílusirányzatokról tanultakat: gótikus stílusban épült a templom, de a faragványok már a barokk stílus jegyeit hordozzák.
A városi séta következő állomása Mátyás király szülőháza volt. A falon 2 tábla is jelzi azt a helyet, ahol Szilágyi Erzsébet világra hozta legnagyobb magyar királyunkat, Hunyadi Mátyást.
Sétánk során útba esett egy gyorsétterem, amit minden gyermek kedvel, így finom meleg ebéd és frissítő innivaló várt bennünket a kolozsvári Mezopotámiában.
Az utolsó erdélyi megállónk Királyhágó volt, ahol erdélyi finomságokkal, kürtőskaláccsal és jégkrémmel koronáztuk meg a napot.
A buszon mindig nagyon jó hangulat volt, a gyerekek szívesen énekeltek, zenét hallgattak, beszélgettek. Meglett az osztály „dala” is, melyet nem feledünk (hiszen annyiszor hallhattuk a hat nap alatt).
Este öt és hat óra között értünk Püspökladányba, ahol már nagyon várták haza a szülők a hat napja távol lévő gyermekeiket.
HÁLA és KÖSZÖNET:
Hálát adunk a pályázati lehetőségért, az Erdélyben töltött 6 napért, a remek szállásainkért és a vendéglátásért, a sok új ismeretért és élményért, a baráti találkozásokért, a kedves torockói, makfalvi és szovátai ismerősökkel töltött napokért, a remek beszélgetésekért.
Köszönjük Albert Csilla igazgatónőnek, Hajducsi Szabolcs, Madaras Levente, Péterfi Levente tanár uraknak, valamint a makfalvi gyerekeknek a programok megvalósításában nyújtott segítő közreműködésüket!
Köszönjük Szabó Zsolt tanár úrnak a kedves fogadtatást Szovátán, az élményekkel teli közös sétát a Medve-tó körül!
Köszönjük a sofőrünknek, Kerekes Miklósnak, hogy a KEREKES BUSSZAL a legnagyobb kényelemben és biztonságban utaztunk a hat nap alatt! Köszönjük a segítő támogatást, a remek ötleteket és az együttműködést!
Köszönjük a kísérő pedagógusok, Mosolygó Márta osztályfőnök és Demeter Dorottya tanárnő áldozatos munkáját!
Köszönjük a hetedikes gyermekek szüleinek a bizalmat és a támogatást!
Köszönjük, hogy a hetedikes tanulók – Erőss-diák módjára – végig példamutatóan viselkedtek, a határon túl is tudták tartani a „határokat”. Büszkék vagyunk rájuk!
Csodás hat napot töltöttünk EGYÜTT!
Biróné Szabó Brigitta
projektfelelős
